Ma elhatároztam magam!

Pár napja gondolkoztam rajta hogy talán lassan el kellene dönteni mi leszek ha nagy leszek.... 27 évesen két gyermekes anyaként! Kezdeném az elején:
Már álltalános iskolás koromban feltűnt a rajztanáromnak hogy van némi kézügyességem, jó pár rajzpályázatra be is nevezett, szép eredményeket értem el. Aztán jött a pályaválasztás... igazából fodrász szerettem volna lenni, de sajnos arra már 10 éves korom előtt felhívta a figyelmemet az allergiaorvos, hogy ha nem akarom kiütésekkel leélni az életem, akkor felejtsem el az olyan szakmát amiben vegyszerekkel érintkezhetek, ezálltal már semmilyen kézügyességgel kapcsolatos szakma nem érdekelt. Csakhogy ahova én jelentkeztem nem vettek fel :( helyette felajánlották a ruhaipari technikus szakot, ami magyarul varrónő, amitől még ráadásul óckodtam. Választhattam a gimnázium, és a szakközép iskola között, a gimnázium felé húztam, de Anyukám (ezúton is köszönöm) nem engedte, mert Ő jobbnak látta ha abba a 4 évbe vmi szakmát is tanulok, akkor még nem értettem vele egyet, de valljuk be, 14 évesen még nehéz átlátni ezeket a dolgokat. Szóval varrónő.. 4év szakközép.. 2 év technikum.. 20 évesen a ruhaipari technikus modellező végzettséggel a kezemben elmentem gyárba betanított munkásnak, majd a jobb fizetés miatt át egy másik gyárba varrónőnek ahol autókba kihuzható rolókat (kalaptartó, napellenző) varrtam soron. Néha jó volt valamit alkotni ha kedvem támadt, kaptam innen onnan maszek melókat, nadrág felhajtás, és egyéb alakítgatások amit muszájból elvégeztem, de sosem fektettem bele nagy energiát, főleg mert a körülmények soha nem voltak megfelelőek arra hogy gondtalanul bele tudtam volna vetni magam az alkotás örömébe. Időközben férjhez mentem, és a sors két gyönyörű gyermekkel áldott meg. Épültünk egy nem túl nagy házat is, de a napokban arra eszméltem, hogy itt most már meg tudnám teremteni a körülményeket ahhoz hogy igazán belevethessem magam a varrásba. A gyerekek kicsik, még sokáig ellesznek egy szobában, szóval van számomra egy szabad szoba, amit úgy tervezem minél előbb kialakítom az én kis varróműhelyemnek. Ha már a sors úgy rendelkezett hogy igenis hasznosítsam a kézügyességem, és a kezemben van a szakma, a tudás akkor használjam ki. És eddig mindezt hiába mondta nekem  az Anyukám, azelőtt hallani sem akartam, és csak magamtól jöttem rá hogy nem kéne vesszni hagynom amit megtanultam. Szóval a hétvégén ha itthon lesz drága jó Uram, és rá is ér, az Ő segítségével elkezdjük a rendezkedést.